Na hát sziasztok! Ez a második blogom, remélem tetszeni fog, ez most ByTheWay-es blog lesz.
Nemsokára itt a karácsony, ez az - az ünnep,
mikor együtt a család, mikor együtt ültök le az asztalhoz, mikor alig várod,
hogy együtt díszíthessétek fel a gyönyörű karácsonyfát és mikor egyszerűen csak
örültök annak, hogy vagytok egymásnak és csak egyszerűen szeretitek egymást.
Nos, nálam
ez többé már nem így van… én már nem ülhetek egy asztalhoz a családommal már
nem mondhatom el nekik mindennap, hogy
mennyire szeretem őket, többé már nem…
Ez lesz az
első karácsonyom itt az árvaházban és már lassan egy éve annak, hogy nincsenek
velem a szüleim és a húgom. Még mindig nem dolgoztam fel a történteket, mivel
tudom, hogy az egész az én hibám volt, nagyon csúnya dolgokat vágtam a fejükhöz
azon az estén, de ezen már nem tudok változtatni. Senki sem tud változtatni
rajta. Egyszerűen egyedül maradtam, egymagam a nagy világban, és nem tudom,
hogy mihez kezdjek. A sors fintora pedig csak az, hogy én túléltem, pedig
egyedül nekem kellett volna meghalnom nem pedig nekik. A húgom csak 8 éves
volt, még előtte ált az egész élet, akárhányszor erre gondolok könnybe lábadnak
a szemeim és legszívesebben ordítanék egy nagyot, de lehet, hogy még az sem
segítene…
- Barbi, Barbi, Barbi… - szaladt oda hozzám a
barátnőm Lexi. – Ugye nem sírtál megint? – kérdezte szomorúan, de én csak
megráztam a fejem. Lexi az a lány, aki mindig segít, ha valami baj van, ő már
kiskorától itt nevelkedik és mondhatni, hogy már hozzászokott az itteni
élethez. Egyébként Lexi tizenöt éves a szülei elhagyták mikor még csecsemő volt,
igazából mást nem is nagyon tudok róla… valahogy soha nem mesél többet. Igaz,
hogy Lexi fiatalabb nálam, mivel én tizenhét vagyok, de ő az egyetlen ember
ezen a helyen, aki megért, és akivel egy kicsit el tudom feledni a gondokat.
- Na,
hallottad a jó hírt? – kérdezte kíváncsian, majd leült mellém az ágyra.
- Nem,
milyen jó hírt? – kérdeztem vissza én is és egy kicsi kíváncsiságot mutattam
felé, bár egyébként abszolút nem érdekelt a dolog.
- Tudod, van
az a műsör az a X- Faktor, na és ott volt egy fiúcsapat az a neve, hogy
ByTheWay és képzeld, el eljönnek ide, hozzánk karácsony második ünnepén azért,
hogy koncertet adjanak nekünk. Fel tudod ezt fogni? – kezdett el ugrálni,
hihetetlen nem láttam őt soha ennyire boldognak talán még soha sem. Tudom, hogy
sokszor belógott a nevelők szobájába csak azért. hogy megnézhesse ezt a
csapatot a tv-ben és mindig csak róluk beszélt és most teljesül az álma. Szóval
a ByTheWay idejön, hát kezd érdekelni, hogy mi lesz, bevallom tényleg aranyos
tőlük hogy eljönnek hozzánk, úgy hogy biztosan ott leszek a koncerten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése