7. rész - A buli

Sziasztok,itt a 7.rész. Nagyon örülnék most is pár kommentnek. Na de most nem is húzom tovább az időd, ha tetszik véleményezzétek:)

Viki :) 

Olivér szemszöge

Gyorsan eltelt az idő karácsony óta, hihetetlen, hogy ma vége lesz a 2013-as évnek. Rengeteg sok minden történt velem/velünk ebben az évben. Bejutottunk az X-Faktorba és egészen a második helyig kitartottunk. Igaz, egyszer kiestünk, de hála Márknak visszakerültünk a versenybe és egészen a dobogó második fokáig eljutottunk. Rettentően hálásak vagyunk Márknak ezért a döntésért, hiszen neki köszönhetjük ezt az egészet, ami most körülöttünk folyik. Rengeteg rajongónk lett hirtelen, akiket nagyon szeretünk. Már az X- faktor óta volt több fellépésünk is ahol egyre többen és többen jelentek meg. Mindez nagyon jól esik nekünk, hiszen így látjuk, hogy nem hiába dolgozunk.

Nem utolsó sorban meghívtak minket egy árvaházba is, ahol egy véletlen gyanánt megismerkedtem egy olyan lánnyal akit mostanra nagyon megszerettem. Ha van egy kis szabadidőm rögtön meglátogatom. Igazán remek lány, nagyon jól elbeszélgetünk, viccelődünk, de persze komolyan is el tudunk beszélgetni, ha muszáj. És hát nem csak én szerettem meg ennyire, hanem a srácok is, aminek nagyon örülök. Komolyan jobban bírják őt, mint a barátnőmet….Várjunk csak, én azt hiszem, hogy én is jobban szeretem őt a „barátnőmnél”. Most akkor, hogy is van ez?

Barbit elhívtam ma a kis új év köszöntő házibulimra, igaz hogy ki kell szöktetnek az árvaházból, de legalább végre szórakozhat egy kicsit, már nagyon megérdemli ezt. Megbeszéltük, hogy nyolc körül érte megyek az árvaházhoz. Ő addig beadja a nevelőknek, hogy beteg és ha szerencsénk van nem fogják őt megnézni, hiszen ott is ünnepség van,meg hát nem sűrűn érdeklik őket a gyerek sorsa. Főleg nem az idősebbeké. Ha mégis rájönnének magamra vállalom az egészet, nem engedem, hogy Barbit büntessék meg semmi esetre sem.

Egész nap készülődtem, szervezkedtem, jó páran leszünk ezen a kis összejövetelen. Szikiék mind a barátnőikkel jönnek, de én valahogy örülök annak, hogy Szofinak külföldön kellett maradnia, hiszen legalább Barbival lehetek nyugodtan egész este. Na jó, komolyan nem tudom mi ez az egész velem…

De Barbi olyan természetes, míg Szofi szépen magyarul mondva egy plázacica. Őt mindig is csak a pénz érdekelte. Már többször is próbáltam vele szakítani, de mindig elkezdett nyafogni, így végül együtt maradtunk, bár nem találkozunk valami sokszor. Viszont most elterveztem, hogy ha visszajön véget vetek ennek az egésznek, nem szeretnék egy semmilyen kapcsolatban tovább élni, telefonon is szakíthatnék vele, de azért azt senki nem érdemli meg, még ő sem, hogy telefonon dobjam. Annyi tisztelet azért még maradt bennem.

Barbi szerintem ma itt fog aludni nálam,hiszen éjjel nem tudom őt visszavinni, majd csak kora reggel, ezért készítettem el neki egy szobát. Esküszöm jó hatással van rám, még a srácok is megmondják, bár sokszor furcsálják azt hogy mennyit beszélek róla. És hát igazából én is…de még ha csak beszélnék, de az a baj hogy rá is gondolok mindig… - Talán…nem, az biztosan nem lehet, hiszen csak egy nagyon jó barátom – űztem ki a gondolatot gyorsan a fejemből és folytattam a készülődést, mikor hirtelen valaki csengetett. Elsétáltam az ajtóig, majd kinyitottam azt, és hát ledöbbentem, mert Szofi ált előttem, kezében pedig a pincsije nyávogott. Oké, hogy nagyon szeretem a kutyákat, de ez az állat nem nevezhető kutyának, ez inkább egy félresikerült nem tudom micsoda. És egyfolytában ugat…komolyan olyan, mint Csigusz a Spongyabobból, hiszen az sem olyan hangot ad ki, mint amilyen állat valójában.

- Sziaaa szerelmem – lépett be az ajtón és egy csókot nyomott a számra.

- Öhm…szia, hogy-hogy visszajöttél? – kérdeztem. Fenébe pont ez nem kellett volna, hogy megjelenik, bár gondolhattam volna Szofi mindig a meglepetések nagy mestere volt.

- Hiányoztál – válaszolt egyszerűen, majd beveretett a nappaliba. – Látom megint te szervezed az új évi bulit. Hmm…ez szuper pont jókor érkeztem ezek szerint – mondta. Na jó Olivér, most vagy soha, szakítanod kell vele, hiszen már semmit nem érzel iránta, bár eddig sem éreztél.

- Figyelj Szofi, beszélnünk kell – ültem le mellé.

- Én nem beszélgetni jöttem drága – mászott rám és az ingemet kezdte kigombolni.

- Na jó elég – álltam fel. – Most meg fogsz hallgatni – utasítottam.

- Hát jó, de gyorsan mond, mert én mást terveztem – kacsintott rám.

- Ez nem megy köztünk, nem megoldás hogy nem találkozunk. És igazából mi nem illünk össze – mondtam, és rá néztem. Érthetetlen fejet vágott.

- De szerintem minden tökéletes, köztünk – nyávogott.

- Nem, nem Szofi, figyelj, én nem szeretlek téged – böktem ki végül.

- Hogy micsoda? Nem szeretsz? Találtál valaki mást magadnak Olivér? – akadt ki, de gondoltam, hogy így fog reagálni.

- Nem, de már nem szeretlek, sőt azt hiszem ezt a kapcsolatot mindig is te akartad. Ez soha sem volt köztünk igazi. Érted? – kérdeztem, ő pedig szipogni kezdett, de most nem fog meghatni a hisztije ebben biztos lehet.

- Nem tudod mit veszítesz el velem Oli drága – jött közelebb hozzám, de én ellöktem magamtól. – Hát jó, látom nem tudlak meggyőzni, de még nincs vége hidd el – indult el az ajtó felé – Biztos lehetsz benne, hogy még fogsz rólam hallani, na puszika – köszönt el és becsapta maga mögött az ajtót. Igazából csodálkoztam azon, hogy minden ilyen simán ment, túl könnyen kezelte ezt a helyzetet, de hát ő dolga. Nekem csak jó, hogy úgy fogadta, ahogyan gondoltam.

Pár perc azért kellett míg megemésztettem ezt az egészet. Arra eszméltem fel, hogy megint csöngetnek. Ezúttal rendesen féltem kinyitni az ajtót, de aztán hallottam a srácok nevetését így már biztos voltam benne, hogy nem Szofi jött vissza. Kinyitottam az ajtót és behívtam őket, egy csomó dolgot hoztak a bulira, aminek nagyon örülök, ugyanis tavaly este kilenckor már nem volt itthon semmi sem. Úgy kellett egy benzinkútra elmenni vásárolni éjjel. Mit ne mondjak egy csapat már-már alig józan fiatal be megy a benzinkútra, hát majdnem rendőrt hívtak ki ránk.

- Történt valami? – kérdezte Ya Ou, igen mindig észreveszik ha nem oké minden.

- Szakítottam Szofival – mondtam egyszerűen.

- Tessék? Telefonon? – kérdezték mind a hárman

- Nem, dehogy. Visszajött Magyarországra, és hát én már nem szeretem őt, így mind kettőnknek jobb lesz azt hiszem. – válaszoltam.

- Jól tetted haver, ez a nőszemély nem illett hozzád – veregette meg a vállam Benny.

- Na és a lányok mikor jönnek? – váltottam témát gyorsan.

- Fél óra és itt vannak – válaszoltak.

Ránéztem az órámra és döbbenten néztem hogy már háromnegyed nyolc, nyolcra ott kell legyek Barbiért, ezért sietősre vettem a dolgot.

- Oké srácok, megyek Barbiért, nem szétverni a lakást míg nem érünk ide – figyelmeztettem őket.

- Igenis Uram – válaszoltak kórusban, viccesen néztek ki, ahogyan a fejük elé tették a kezüket, akárcsak a katonák. Leértem az udvarra azonnal kocsiba szálltam és az árvaház felé vettem az irányt. Egy utcával arrébb parkoltam le, mert még végül kiszúrják a kocsimat, és akkor lőttek a tervünknek. Odalopóztam Barbi ablaka alá és irtam neki egy sms-t, hogy itt várom őt. Két perccel később már az ablakban volt, még szerencse, hogy az első emeleten van a szobájuk, így simán ki tudott jönni.

- Szia Oli – ölelt át, én pedig viszonoztam a gesztust.

- Hűű, de csinos vagy édes – mondtam neki vigyorogva. Valóban nagyon jól nézett ki, tegnap előtt vettünk egy ruhát, ami mesésen áll neki.

- Oli, ne már zavarba hozol – bokszolt a vállamba. Én csak kézen fogtam és kiosontunk az árvaház udvaráról egyenesen a kocsimhoz. Nem sokat beszélgettünk út közben, éreztem, hogy Barbi kissé ideges a szökés végett, de biztosítom őt arról, hogy minden rendben lesz.

- Nyugalom Barbi, látom, hogy idegeskedsz, de nem lesz semmi gond – álltam le a kocsival és megfogtam a kezét. A szemeimbe nézett, amitől olyan furcsa érzésem lett,magam sem tudom miért, de furcsa. Hát mind egy betudtam az érzést annak, hogy ma még keveset ettem, és csak éhes vagyok.

Bementünk a házba, ahol már nagy tömeg uralkodott, a zene már hangosan szólt, és úgy látom, hogy már csak mi hiányoztunk. Ránéztem Barbira, aki mosolyogva bólogatott, hogy menjünk be végre. Az előszobába levettem a kabátját és felakasztottam az egyik fogasra,  majd a nappaliba mentünk, ahol a fiúk üdvözölték Barbit. Bemutatták őt a barátnőiknek, remélem, hogy jól ki fognak jönni egymással. Éppen italt szerettem volna magunknak önteni, mikor valaki megveregette a vállamat. Megfordultam és régi jó barátom állt velem szembe.

- Dávid, tesó, de régen láttalak. Örülök, hogy el tudtál jönni. – mondtam neki.

- Már hiányzott Pest ideje volt visszatérnem – nevetett. – Na, és ő az új barátnőd? – kérdezte

- Mi? Ja, Barbi ő nem, csak egy nagyon jó barátom – válaszoltam zavartan.

- Akkor nyugodtan bemutathatnál neki, jól néz ki a kis csaj. Van valakije? – kérdezte újból, ettől egy kicsit mérges lettem. De nem mondhattam neki nemet, hiszen úgy is találkoztak volna, és bunkó sem szerettem volna lenni Dáviddal.

- Nem nincs senkije sem – mormogtam az orrom alatt. Barbi éppen észrevett és odajött hozzánk, hát Dávidról inkább nem is mondom, hogy hogy bámulta őt, alaposan végigmérte, én pedig egyre csak idegesebb lettem tőle.

- Öhm.. Barbi őt itt Dávid, Dávid Ő itt Barbi – mutattam be őket egymásnak. Dávid illedelmesen megpuszilta a kezét, amitől ő fülig elpirult. Mi a francért érzem azt, hogy mindjárt lekeverek egyet Dávidnak?

- Oli, Olivér…itt vagy köztünk? – lóbálta a kezét előttem Barbi.

- Persze, bocsi csak elgondolkodtam – válaszoltam.

- Oké, csak szólok, hogy elmegyek Dáviddal táncolni – mondta és már el is indult a táncparkett felé. Mérgemben kiittam a pohár tartalmát és csak figyeltem őket. Dávid teljesen rányomult Barbira, azt vártam mikor kapja le őt. De akkor odamegyek, azt nem fogom megengedni. NEM BARBI NEM LEHET AZ ÖVÉ.

- Hé, haver minden oké? – jött oda Ya Ou

- Persze, minden rendben van – mondtam idegesen – Miért kérded? – kérdeztem, de közben le sem vettem a szememet róluk.

- Csak mert szegény pohár szerintem nem örül annak, hogy a kezedbe van. Na mesélj csak, Barbi az oka ugye? – kérdezte. Én csak bólintottam, hiszen úgy sem tudok hazudni neki.

- Ya Ou, én azt hiszem, hogy szeretem.