12. rész - Baráti segítség

Hali, meghoztam a részt a változatosság kedvéért ez most Ya Ou szemszögéből íródott, hát remélem tetszeni fog nektek, és ismét kapok komikat. Köszönöm az eddigi feliratkozásokat és a kedves szavakat, jó olvasást:)

Ya Ou szemszöge

Lenyomta, egyszerűen lenyomta a telefont. Mire véljem ezt? Rosszat sejtek, valami nagyon nincs rendben és meg kell tudnom, hogy mi, még mielőtt valamelyikük nagyobb kárt tesz magában. Bár ahogyan Olit elnézem, neki ez már a végső fázis, ennél rosszabb már nem lehet. Nem ez az első alkalom a héten, hogy utána kell jönni valamelyikünknek, mert verekedésbe keveredett. Ahogyan elnézem elég rendesen elintézte most magát. Szuper és holnap koncertezni kéne mennünk elvileg, de így úgy érzem egy újabb koncertet kell lefújnunk, meg kell várnunk míg minden oké lesz Olival, utána folytathassuk a koncertezést, de ilyen állapotba nem lenne jó, ha színpadra állna. Reménykedünk, hogy ez idővel jobb lesz. Csak tudnám, hogy Barbi miért lett hirtelen ilyen, eddig semmi gond nem volt, most meg, mint derült égből villámcsapás minden megváltozott. Nem jelentkezett eddig csak ma, és ma is lenyomta a telefont. Nem tudom miért csinálja ezt, hiszen ő is ugyanígy érez Oli iránt a hangjából ítélve pedig nincs jobb állapotban Barbi sem. Szörnyű, hogy mit tesz velük a szerelem. Mert merem azt mondani, hogy ez az Olivért soha nem láttam még ilyennek,pedig volt egy pár barátnője, de egyik sem váltott ki belőle ilyen érzéseket. Egyszerűen nem lát a rózsaszín felhő végett, nem tudja, hogy mit csinál, de a legrosszabb mégis az, hogy evvel magának, Barbinak és nekünk is árt. Rossz előérzetem van nagyon, szerintem oka van annak, hogy elmentek Barbiék, hiszen ha minden rendben lenne biztos vagyok benne, hogy keresne minket, és nem tűnne el csak úgy, mint Petőfi a ködben. De ki fogom deríteni, hogy mi a baj, végére járok a dolgoknak. Nem fogom hagyni, hogy ez így folytatódjon tovább.

- Miért tetted le? Nem akarod, hogy beszéljek vele? – rontott nekem Oli ordibálva. Nagyon fájt őt így látni tényleg, mindig is a vidámságnak a példája volt, nagyon sokat segített nekünk, ha bármi baj volt, és úgy érzem, hogy most nekünk kell segíteni neki, de sürgősen.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz fel fog hívni – próbáltam őt lenyugtatni, de nem jártam sikerrel.

- Hazudsz, nem szeret tudom, hogy így van… - hadarta el, és mintha el csuklott volna a hangja.

- A francba Olivér ez így nem mehet tovább…Hallod? Kapd össze magad – rángattam fel őt a földről. Felállt és egy pillanatra, mintha megnyugodott volna, észrevettem, hogy meredten bámul valakire, egy szőke hosszú hajú lány ment oda a pulthoz, és Oli is elindult a pult felé. Kénytelen voltam utána menni. Odament a lányhoz és szólítgatni kezdte.

- Barbi édesem, tudtam, hogy visszajössz hozzám – a fenébe, már képzelődik is remek. Gondolom a szőke hosszú haja végett azt hitte Barbi az, de közben egy egész más lány volt. Aki próbálta eltolni magától Olit, de ő nem hagyta.

- Oli, ő nem Barbi, nézz rá, nem ő az – nézett végre a lány arcára, és ismét szomorúság és csalódottság látszódott rajta. Hátat fordított és ismét egy alkohol tartalmú italt kért ki. Hiába mondtam neki, nem tágított csak úgy öntötte magába az italt.

Idegesen néztem az órámra, ami már hajnali négy órát mutatott, de még mindig itt vagyunk és nem úgy tűnik, hogy hamar fogunk szabadulni.

- Ideje lenne mennünk – mentem oda Olihoz.

- Még öt perc oké? – hebegett össze vissza. Csak megráztam a fejem, hiszen erőszakkal még sem cibálhatom ki őt. Láttam, hogy Olihoz odamegy pár izomagy, a biztonság kedvéért én is közelebb mentem hozzá, nem szerettem volna még egy balhét.

- Nem te vagy annak a nyálas bandácskának az énekese? – kezdték el lökdösni, de ő sem hagyta magát.

- Minek mertél minket nevezni idióta? – vágott vissza, és elindult az egyik ember felé.

- Oli, hagyd a fenébe, hagy pattogjanak – húztam őt vissza.

- Na mi van csak nem betojtatok? – ez a mondtat, mintha kihívásnak hangzott volna és Oli el is fogadta a bal öklével egy nagyot behúzott a szemben álló pasasnak, aki felkapott egy üres vodkásüveget a pultról, és Oli felé közeledett vele.

- A francba Olivér hagyd már őket,nézd meg, hogy mit művelsz – kiáltottam rá és ki fele próbáltam őt húzni, de nem mozdult, farkasszemet nézett a fickóval, és a másik pillanatban már a földön volt. Olyan gyorsan történt minden, hogy semmit sem láttam, mire feleszméltem már csak a földön fekvő Olivér volt ott. A hasát fogta és mikor elvette a kezét döbbentem láttam meg, hogy vérzik, ömlik a vér a hasából és egy üvegszilánk áll ki belőle.

- A fenébe, hívjon már valaki egy mentőt – kiabáltam a körülöttünk lévő embereknek. Közben pedig próbáltam leszorítani a sebet, de valahogyan nem akart a vérzés elállni. Oli még mindig magánál volt, de láttam rajta, hogy fogalma sincs, hogy mi folyik körülötte. Csak nagyokat pislogott mindenkire. A mentők negyed óra alatt kiértek a helyszínre és azonnal hordágyra helyezték őt. Beszálltam én is a mentőkocsiba, és elindultunk a kórház felé. Hihetetlen pont ettől féltem,  hogy valami baja legyen…tudom, hogy mire képes, de ez már túl megy minden határon. Talán, ha most nem lettem volna itt vele az egész dolog még rosszabbul sült volna el.

- Ön az egyik hozzátartozója? – kérdezte a mentős, mikor kiszálltunk a kocsiból.

- Az egyik barátja vagyok – válaszoltam.

- Tudná értesíteni, majd a szüleit, vagy a legközelebbi rokonait? – kérdezte, én csak bólintottam és utána mentem, szerintem jó magam sem fogtam fel ez az egészet, most kezdtem csak feldolgozni a történteket. Gyorsítottam lépteimen és leállítottam az egyik orvost, aki éppen Olitól jött ki.

- Mi van vele doktor úr? Minden rendben lesz? – kérdeztem egyre idegesebben.

- Nyugodjon meg, minden rendben lesz vele, kicsit sok vért vesztett, de egy kis pihenés és jobb lesz mint újkorában – veregette meg a vállam a már igen csak idős doktor.

- Bemehetek hozzá? – kérdeztem ismét, csak intett a fejével, hogy kövessem és bevezetett egy kórterembe, csak két ágy volt bent meg egy asztal, az egyik ágyon Olivér feküdt eszméletlenül. Kézéből csövek lógtak ki, amik az infúziós csőre voltak kötözve. Leültem mellé és csak törtem a fejem, azon, hogy hogy segíthetnék ezeken a szegény szerelmes szerencsétleneken. Ekkor viszont eszembe jutott, hogy bár még csak reggel fél hat van, de nem értesítettem a srácokat a történtekről, előkaptam a telefonomat és bepötyögtem Sziki számát, majd pedig Bennyét és felhívtam őket.

- Ember, tudod, hogy hány óra van? – szólt bele álmosan Bence.

- Jobbkor nem is tudtál volna hívni – szólt Sziki is

- Srácok baj van, Oli kórházba került – mondtam

- Micsoda? – vágták rá egyszerre

- Ugye megint el ment bulizni, és enyhén bepiált ismét, utána jöttem, de nem akart hazajönni, aztán elkezdett vele két izomagyú idióta kötekedni. Mire Oli behúzott az egyiknek, a másik pedig egy törött vodkásüveg szilánkjával hason szúrta őt – hadartam el, és valahogy még csak most esett le hogy mi is történhetett volna.

- Haver ugye most csak viccelsz velünk? – szólt vissza Sziki

- Bár viccelnék, de sajnos nem – mondtam, és láttam, hogy Oli már ébredezik.

- Itt vagyunk a városi korházban, gyertek ide

- Máris indulunk.